Elérkezett  a találkozó második napja. Délelőtt mindenki a saját régiója bemutatására  készült. Délután kezdetét vette az ünnepi műsor, a bejáratnál fúvószenekar  fogadta a vendégeket az udvarnépviseletbe öltözött fiatalok [...]

Találtam egy helyet, magamnak találtam, még soha nem jártam itt, itt csak kétezer éve üldögélek, és (b)ámulok. Nézem.

„Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni. Köszönöm. Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról.”

[...] ami szeretettel adatik, az megszünteti az érdektelenséget...

„A nemzetpolitika egy olyan terület, amin nem szabad spórolni, az értelmes, hasznos dolgokat, és az olyan kiváló rendezvényeket mint például ez, amelyik 15 éve jól működik, mindenképpen fenn kell tartani, ki kell bővíteni.”

Ha az idelátogató illetve a táborozó végigsétált a kiállítást készített régiók asztalai között, úgy érezhette, hogy a résztvevők idén még jobban kitettek magukért a gasztronómia terén.