Ha az idelátogató illetve a táborozó végigsétált a kiállító régiók asztalai között, úgy érezhette, hogy a résztvevők idén még jobban kitettek magukért , ami talán nem is meglepő, hiszen a Vendégségben Budapesten – Határontúli Magyar Fiatalok Találkozója idén ünnepli a 15. születésnapját. Mi hárman is végigsétáltunk a tornatermen és mondhatjuk sok érdekes, új benyomással gazdagodtunk.

LETTORSZÁG fiataljai már 14 (!) éve járnak vissza nyaranta a fesztiválra. Nem kis idő, a csapat is változott az idő során, de az ötletekből nem fogytak ki. Idén is gazdag kínálattal vártak mindenkit, a füstölt lazactól kezdve, a füstölt sajtokon át (5 különböző sajt), egészen a füstölt kolbászig mindent találhattunk az asztalukon.

A LENGYELORSZÁGI SNOPEK EGYÜTTES igazán különleges ételekkel készült. Volt náluk, pierogi (hasonlít az olasz ravioléra, csakhogy ez nagyobb), zurek (savanyú leves tojással), szarlotka, prasie mleczko („instant” kockába sűrített madártej) és a tradicionális karamell cukor sem hiányzott…

Az IZRAELIEK már 10 – 11 éve táboroznak nyaranta Budapesten. Náluk nincs magyar egyesület, ami persze megnehezíti a magyar származású fiatalok dolgát. Michael Sholomo volt az aki 10 évvel ezelőtt felvette a kapcsolatot az Izraeli nagykövetséggel itt Budapesten, és akkor érkeztek az első fiatalok a Vendégségben Budapesten nevű rendezvényre. Saját programmal, bemutatkozással nem készültek, mivel a fiatalok nem beszélik a nyelvet, de a gasztronómiai bemutatkozásra hoztak teát (ami nagyon finom) és többféle rágcsálnivalót… Saját, tradicionális ételekkel nem készültek, mivel elmondásuk szerint nagyon kevert a kultúrájuk, gasztronómiájuk, és nincs kimondottan olyan étel, amire azt lehet mondani, hogy  ez Izraeli.

MACEDÓNIA mondhatnánk még fiatal „vendégségbenes” csapat, hiszen idén másodszor vesz részt a fesztiválon. Tavaly voltak először és elmondásuk szerint, nem csak jól érezték magukat a tíz nap alatt, hanem a hazai fiatalok is  lendületet kaptak ahhoz, hogy otthon is foglalkozzanak a magyar kultúrával, nyelvvel… A bemutatkozásra  macedón ételeket, italokat hoztak… volt itt ajvar, pindzsur, ramat-lokum, sladko…

Aki kedveli a jó kávét, meg a kadaifot, trubat, baklavat, kajmakot, a juh- és tehénsajtot, lokumot, a szarajevói pitét az biztos megállt a bosnyákok csapatánál , akik idén másodszorra táboroznak itt Pesten… A tavalyi tábor nagyon tetszett a csapatnak, ezért idén is úgy döntöttek, hogy részt vesznek a fesztiválon.  Tavaly még „zöldfülűek” voltak itt Budapesten, az idén  kitettek magukért a bemutatkozáson és  gazdag kínálat várta azokat, akik megálltak BOSZNIA ÉS HERCEGOVINA asztalánál.

Az Adai Színtársulat, amely Vajdaságból érkezett a rendezvényre idén először vesz részt. Gazdag kínálattal várták a vendégeket és a táborozókat, hiszen babgulyást,  hazai aprósüteményt, bort, pálinkát hoztak magukkal. De az étel és ital mellett készültek mással is, mégpedig hazai gyártmányú szója és protein temékekkel, számos naptárral, prospektussal és kézműves tárgyakkal.

A BALÁNYBÁNYAI ÖRDÖGBORDA NÉPTÁNCEGYÜTTES  számunkra ismeretlen ordás buktával, lepénnyel,  palacsintával, nyers ordával, kemencében sült házi kenyérrel és  meggy, áfonya, erdei eper lekvárral csalogatott. Náluk sem maradhatott el a pálinka, ők idén szilvapálinkát és borvizet hoztak kóstolóba .

CSILLAGOCSKA NÉPTÁNCSOPORT NAGYVÁRADRÓL érkezett,  gazdag asztallal vártak mindenkit. Volt  töltött káposzta, sütemények, hazai kolbász, szalonna, fasírt, burduftúró és finom pogácsa.

Aki szereti a málékásával töltött káposztát, amiben káposzta, füstölt csülök és málékása található annak bizonyára nagyon tetszett a SZAMOSÚJVÁRI KALÁKA NÉPTÁNCEGYÜTTES kiállítása. Azt mondták ez a Mezőség legjellegzetesebb étele.  A mákos-diós kalács elmaradhatatlan az erdélyi ember ünnepi asztaláról amihez legjobban a hazai szilvapálinka illik.

Az est egyik legfinomabb desszertje bizonyára a KARPÁTALJAI almás, csokis ill. szilvalekváros palacsinta volt, de egyébbel is készültek: vinigred saláta, hamuban sült krumpli, halva.  A tornaterem ezen részén mindig sokan voltak. Idén három csapat érkezett az Arabeszk Táncsegyüttes Csapról, a Ludovika Táncegyüttes Beregszászról és a Ritmus Néptáncegyüttes Eszenyről.

A HORVÁTORSZÁGI csapatok is már tíz éve táboroznak rendszerint Budapesten.

Idén három csapat érkezett, két régióból. A TALICSKA NÉPTÁNCEGYÜTTES, PÉLMONOSTRORRÓL, BARANYA-MEGYÉBŐL érkezett, és  szokásukhoz híven idén is hoztak  finom hal- és csirkepaprikást, az édes szájúaknak  mákos, lekváros, mazsolás süteményt. A kiállított fotók  segítségével belátást nyerhettünk a mindennapi baranyai életbe.

A csapat másik része SZLAVÓNIÁBÓL érkezett,  SZENTLÁSZLÓRÓL és ERDŐDRŐL. Az erdődiek gazdag kulináris kínálattal készültek  felvágottat, kolbászt, nyárson sült vaddisznót és hazai meggy és málna likőrt hoztak, míg a szentlászlóiak a jellegzetes hímzéseiket, terítőiket, viseletüket  állították ki.

A régiók bemutatkozása nagyon színes, gazdag volt. Mindenki  hozta az országa, régiója jellegzetességeit, de azért sikerült egy közös dolgot is találni, a jó magyar pálinkát ...

Pisnjak Anna, Nađ Eva és Feher Tjaša

Ízek, színek Dél-Amerikából

Helyszín: sportcsarnok, pontosabban: bal felső sarok. Látvány: minden sárga és arany színbe öltözött.

A régiók bemutatkozásán járok, a brazil asztalnál. Egy kedves, Brazíliában élő magyar hölgy kalauzol: mutogatja az otthonról hozott ételeket, italokat, beavat a helyi szokásokba, hagyományokba és röviden mesél a brazíliai magyarokról.

Dél-Amerikában minden második évben megrendezésre kerül a magyar néptánctalálkozó. Ezen a braziliai magyarok is szívesen részt vesznek, a magyarház, a magyar cserkészcsoport és a vendégség mellett, ezzel ápolva magyarságukat.

A beszélgetés alatt többször is át kellett adnom az „idegenvezetőmnek” a jegyzetfüzetkémet, hogy leírja az ételek nevét helyesen: feijoada, farofa, gibi, goiabada, stb. Ezek, a számomra eddig ismeretlen ételek a brazil specialitások. Legérdekesebbnek a feijoada nevű ételt találtam, ez egy több ételből összeállított fogás. A feketebabot sertés maradékkal készítve, a rizset, a salátát, és a mamioka lisztet (farofát) mindig együtt fogyasztják. Ezek összességét nevezik feijoadának.

Az édességeket tejből, cukorból,mogyoróból és gyümölcsből készítik. A pé-de-moleque (fiú talp) és a gibi a mogyorós édességek táborát gazdagítják, a doce leite hasonlít a jól ismert tejes karamellhez.

Jellegzetes szeszes italuk a cukornád-pálinka (cachaca), amelyből cukor és lime hozzáadásával a caipirinha nevű koktél készül.

Hogy ne csak ízlelőbimbóimat, hanem szemeimet is elkápráztassák, a beszélgetés a népviseletre terelődött. Ezt főképpen a híres brazil fesztiválok színes, csillogó-villogó ruhái képviselik. Sajnos ebből csak egy kicsi részt tudtak bemutatni, ugyanis a határon (nem tudni mi okból) elvették tőlük a ruhák többségét. És ha már színek és fesztivál, akkor tánc is. Brazíliában capuerát jár mindenki, aki csak bírja szusszal. Ezt régebben csak a fiúk táncolhatták, mára ez megváltozott, ma már mindenkinek szabad a gazda.

A táncról nem csak beszélni kell. Ezt meg is mutatja két fiatal, akik a vendégekre várva táncra perdülnek a szomszéd asztalnál, a venezuelai parcella előtt. Ők frissek még a Vendégségben Budapesten Határon túli magyar fiatalok találkozóján, ugyanis Venezuela most vesz rész először a rendezvényen. Itt is készségesen segítenek felfedeznem és megismernem mind azt a finomságot, amit magukkal hoztak. Elsőként az arepát mutatják be, ami kukoricalisztből készült néha sajttal, néha tojással, hússal töltött étel, ezt kenyér helyett fogyasztják. Édességekben sem szegényes az asztal: dulce de leche (kecsketejből és cukorból készült karamell), guayaba (a guayaba gyümölcsből készült kemény lekvár), és a venezuelai kakaóbab kitermelésnek köszönhetően sok-sok csokoládé.

A nők viselete a tarka ruha (főleg a zászló színei: kék, sárga és vörös), a férfiaké a fehér ing, nadrág és kalap. Ezeket ma már csak ünnepeken viselik a helyiek.

A Brazíliában élő magyarokhoz hasonlóan a Venezuelában élők is részt vesznek a magyar néptánc találkozókon, szerveznek magyar cserkészcsoportot, és mostmár részesei a Vendégségben Budapesten Határon túli magyar fiatalok találkozójának is.

Muravidéki vendégek

Immár ötödik alkalommal vesznek részt a muravidékiek a Vendégségben Budapesten Határontúli magyar fiatalok találkozóján.

Az erdélyi, felvidéki, délvidéki magyarokról sokat hallunk, az anyaország sokat foglalkozik velük, ám a muravidékiekkel annál kevesebbet.

A régiók bemutatkozásán járva néhány muravidéki fiatalt kérdeztem, hogy mit jelent nekik a Vendégségben Budapesten Határon túli magyar fiatalok találkozója. A válasz gyorsan jött. Öt évvel ezelőtt ez a rendezvény karolta fel a muravidéki magyarságot, így jobban felfigyelhetett rájuk a világ. Már nem csak Vajdaság, Erdély vagy Felvidék jut eszünkbe, ha a szórványban élő magyarokra gondolunk, hanem Muravidék neve is felcsendül fejünkben.

Fontos számukra, hogy évről évre bemutassák vidéküket, ételeiket, hagyományaikat (ha csak néhány négyzetméter erejéig is). Ez az idén sem maradt el. Az asztalon ott volt a perec, amit kenyérként fogyasztanak a muravidékiek, a málé és a bor. Mellette a fekete alapon színes hímzésű viselet és a fekete hímestojás. A falon az elmúlt öt év fotói innen, Budapestről, és Gábor Zoltán muravidéki festőművész alkotásai.

A Lendvát bemutató képernyő előtt nem időztem sokat, hiszen idén minden résztvevőnek lehetősége nyílik élőben látni Muravidék fővárosát a Vendégség programjának keretén belül.

Ferencz Julcsi