Az Európai Bizottság támogatást nyújtott ennek a projektnek a költségeihez. Ez a kiadvány (közlemény) a szerző nézeteit tükrözi, és az Európai Bizottság nem tehető felelőssé az abban foglaltak bárminemű felhasználásért.
Carlo Goldoni: A hazug
- 2010. augusztus 17.
- vissza az előző oldalra
- küldje el barátjának ezt az oldalt
- oldal nyomtatása
Arlecchino ébred. Ébreszt. Poros, színtelen már, de érezni, hogy színek játszanak a ruháján. Rendeltetések a jellem adta lehetőségekben.
Kedd délután, Uránia Nemzeti Filmszínház, Carlo Goldoni: A hazug, a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet DiáXínpadának előadásában.
Polcokon, ládákban, ágyneműtartókban, padlásokon, komódokban, ószeresek kirakatában.
Arlecchino ébred. Ébreszt. Poros, színtelen már, de érezni, hogy színek játszanak a ruháján. Rendeltetések a jellem adta lehetőségekben. Ő lesz a mi igazmondónk, cinkosa a hazugnak, hogy majd megértsük (értehessük végre meg), nem az hazudik, aki nem az igazat mondja, hanem aki hiszi (is). Bohóc ő csak.
S hogy a bohóc játszik, az persze csak játék, mert úgy csinálja (csinálja úgy is), mintha hazudna, és mi csak nevetünk (/csak mi nevetünk), és-megfejteni buták-mégsem értjük, hogy miért szégyeljük magunkat mégis kicsit (jobban). Hogy mi az igazságon nevettünk, ő meg rajtunk. És (sz)é(gye)nünk érthetetlenségén felháborodva mondunk mindenfélét, mondunk olyant, hogy vaskos, vagy olyan kegyetlent, hogy ripacs, mert arra nem gondolunk, hogy csak azért mondjuk, hogy a többiek nehogy butának gondoljanak, holott ők is éppen úgy játszák magukat meg és minket ki, ahogy mindenki(t).
A végén (függöny, satöbbi) nem tudom, nevet-e vagy szomorú. A fényszóró innenső oldalán nem látni Arlecchinokat.
Panek Zsuzsi
