Az állatkertben Noé bárkája, közepében „hangol már a zenekar, kezdődik a zűrzavar, bőgő, dob és harsona, kavargó zenebona. Skálázik a gordonka, semmi másra nincs gondja. A hegedű karcsú, fürge, láthatni, hogy jó a kedve. Teheti, hisz nincs ki bántsa, testvére a komoly brácsa.”

Kívánságot papírra, papírt be a lufiba, lufit rá Gagóra, az örökbefogadott gólyára. „Nekem valamennyi között legkedvesebb madaram a gólya, édes szülőföldem, a drága szép alföld hűséges lakója”, mert a kívánságomat valóra váltja.

„Jonatán, a kapitány húsz éves sem volt talán, messze-messze délen járt és fogott egy pelikánt.” Őket etettük friss hallal, mindenféle földi jóval.

A parasztkertben „szomorú a birka, mert üres az irka. Azért béget, azért sír-rí, mivel fogja teleírni.”

„Itt e fridzsiderszínpadon tudjátok-e, hogy kinek táncolnak a pingvinek?” A Vendégségben Budapesten Határon túli Magyar fiatalok találkozójának résztvevőinek.

„Jégországban jég a háza, jég az ablaka, párát fújó fehér kályha a mackó maga.”

Hogy meg ne fázzunk, tovább álltunk, és sok érdekeset láttunk: „sivatagi oroszlánok nem túl nagy állatbarátok. Fut előlük a szomszédnép, mindenki félti a bőrét”

„Tigris, tigris, királytigris, de méltóságos vagy itt is! Így élsz őseid honában, a dzsungeles Indiában”

„Szélesszájú orrszarvú, szemed körül mért van bú? Keskenyszájú orrszarvú, ugye, nem vagy szomorú?” Nem szomorú ő, csak lusta, melege van, attól kába.

Meleg van a teknősházban, megizzad a teknősbéka. „Teknősbéka ha az ingét ki akarja mosni, nem kell néki teknőért a szomszédba menni.”

Az egyszer biztos, hogy „Ha állat lennék, soha nem tartanék embert a lakásban, mert lármazik, piszkot csinál, és egészségtelen.”

Idézetek Tandori Dezső, Tamkó Sirató Károly, Ágai Ágnes, Kányádi Sándor, Robert Desnos, Nagy László, Petőfi Sándor verseiből.

Henning Ilka és Ferencz Julcsi