Szemfényvesztés, móka, kacagás

Bemegyünk. Balra irányítanak. Első sor. Mindennek háttal. Bejön egy ember, átváltozik bohóccá.

Fölöttünk a zenekar. Vajon mi lesz? Bizonyára elkápráztatnak minket. Így történik: egy lány kézzel-lábbal zsonglőrködik.

Röpködnek a levegőben. Ki trambulinról, ki a földről rugaszkodik el. Mindegy, mert izgalmas így is, úgy is. Főleg nekik. El is esnek, de talpra állnak, és újra próbálják a mutatványt. Sikerül. Mi tapsolunk.

Hétszer cserél ruhát a lány. Hétszer varázsolja más ruhába őt a párja. Ez látványos, még ha rá is jövünk a trükkre.

A produkciók között bohóc. A főpáholyból választ áldozatot. Mókázik velük, mi meg sírunk a nevetéstől.

Bohócfenékre írt szünet után hét oroszlán. Hímek, gyönyörűek. Az idomár szavára mozognak. Ugrálnak, bömbölnek, sőt tapsolnak is. Védőháló bontás után patazaj. Izmos, csillogó szőrű lovak jelennek meg. A lovak jobban lenyűgöznek, mint rajtuk az akrobaták, nekik szól a tapsom.

Lassan vége. A bohóc összepakol. Virágot a kislánynak, búcsúszót a közönségnek.

Ferencz Julcsi